„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket.” (Mk 11,1-6 RÚF)
Az Advent készülődés az Úr eljövetelére, mely Jézus küldetése szempontjából a jeruzsálemi bevonuláskor történt meg. Ekkor ismerte föl a nép, hogy Jézus a Messiás. Ehhez a felismeréshez volt szükség a szamárcsikóra, mely ősidők óta a messiás jele volt. Erről beszél már Zakariás próféta is:[1] „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”
A szamárcsikó kikötése Jeruzsálem környékén a messiás várásának volt a jele. Egyszerre jelezte egy régi vágy tovább élését, Isten közelségének várását és a szövetség iránti hűséget. A régi vágy a győzelem volt, melyet Jézus lelki értelemben szerzett meg a bűn felett, megtörve a Sátán hatalmát. A közelséget Isten minden elképzelést felülmúlóan beteljesítette, mikor nem csak egy embert küldött el, hanem önmaga lett emberré. Így újította meg a szövetséget is Jézus vére által.
Adventben figyeljünk arra, hogy vágyainkat ne csak testi, hanem lelki síkon is megfogalmazzuk, és készüljünk mi is Isten közelségének ünneplésére, így erősítve meg ragaszkodásunkat Isten szerető és gondviselő szövetségéhez.
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Köszönjük neked élő igédet, mely ha úgy tűnik, hogy sokat kell is várni rá, akkor sem veszti érvényét, és a beteljesedés felé halad. Segíts minket igaz hittel bízni kijelentésedben. Add, hogy az adventi időszakban lelkileg is rád tudjunk hangolódni, és közelségedre vágyjunk. Hálát adunk azért, hogy Jézusban közel jöttél hozzánk, és legvilágosabban kijelentetted irántunk való szereteted. Az Ő nevében kérünk, hallgass meg minket Atyánk!
Ámen!
Nap végi záró imádság: Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 103,1-2)
Borítókép: https://pixabay.com/photos/donkey-mammal-animal-horse-ears-4594928/
[1] Elképzelhetően egy még ősibb igét aktualizál: 1Móz 49,10-11.
Pályázati forrás bevonásával valósult meg a gimnázium felújítása.
