Ádámok és Évák Ünnepség

2020-01-22 Nemzeti Színház, Egy tanár beszámolója

Január 22-én számtalan katartikus pillanatban volt részem. Kora reggel érkeztem a 11.d osztállyal a Nemzeti Színházba, hogy elkezdjék a próbákat az esti Ádámok és Évák előadására. Hosszú és fárasztó volt a napunk, mégis izgatottságot és lelkesedést láttam az arcokon. Együtt dolgoztak, egymást biztatták, együtt izgultak. És bár nem voltam velük a színpadon, mindezeket velük együtt én is átéltem. És amikor este végre felgördült a függöny, és ott álltak mind a színpadon a nézők előtt, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Érettek és komolyak voltak, mentesek a hétköznapi fásultságtól, pedig azt mutatták be, milyen a hétköznapi ember. Megértették velünk, hogy mi, emberek sokszor fájdalmat okozunk egymásnak, nem figyelünk, önzők és romlottak vagyunk. Erről játszottak tíz percen keresztül. Mégis, mikor elhangzott az utolsó mondat: „Az emberek csodálatosak”, arra tudtam csak gondolni, hogy mennyire igaz. Hogy a diákjaink csodálatosak. És elöntött a büszkeség.