„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.”
(Zsoltárok könyve 55,17)

A rendkívüli idők rendhagyó intézkedéseket igényelnek, tartja a közmondás. A mostani helyzetünkre tanárok és diákok egyaránt biztosan mondhatjuk: majd’ minden értelemben rendkívüli. Ezen keretek között kellett megszerveznünk rendhagyó húsvéti csendesnapunkat, tudva azt, hogy ha a körülmények meg is változtak, a mi Urunk változatlan (Zsid 13,8), és ezért a zsoltáros fenti szavaiból sugárzó bizalommal kérhettük Őt, hogy áldja meg törekvésünket.
A csendesnapon a nagyhét kiemelkedő eseményei közül néztünk meg néhányat. Figyeltünk Jézus virágvasárnapi bevonulására (Lk 19,28-44) és a nagycsütörtöki lábmosás történetére (Jn 13,1-11). Felidéztük Jézus kereszten mondott hét utolsó szavát, és Urunk halálában és feltámadásában kapott új életre pedig a földbe vetett búzaszemről szóló tanítása emlékeztetett bennünket (Jn 12,20-33). A tanító részeket feladatokkal tettük interaktívvá, hagytunk időt arra, hogy a közösség tagjai imádságban csendesedjenek el Istenünk előtt, és énekekkel gazdagítottuk csendesnapunk lelkiségét. A napot azzal zártuk, hogy osztályonként szófelhőt készítettünk azokból a gondolatokból, melyeket a diákok fontosnak tartottak. Ezekből párat megosztunk a mellékelt fotókon.
Kétségeink voltak a részvételt illetően, hiszen mindannyiunknak idegen az online felület az elcsendesedésre. Éppen ezért örömmel láttuk, hogy sokan nézték meg a feltöltött videókat, és a feladatokra is rengeteg válasz érkezett. Számolva azzal, hogy egy-egy felhasználói felület mögött testvérek és szülők is jelen voltak, a csendesnap keretében a húsvéti örömhírrel többeket értünk el, mintha egy hagyományos iskolai csendesnapon lettünk volna. Hálásak vagyunk azért Urunknak, hogy a rendkívüli idők közepette is hirdethettük az Ő evangéliumot. Dicsőség legyen a mi Urunké, megtartó Istenünké!
Soli Deo Gloria!