Január 22-én, szombaton egy emléktúrán róttuk le tiszteletünket a don-kanyari katasztrófában elesett magyar katonák előtt.

Útvonal: Sülysáp-Tápióbicske (21,4km)

A túra a sülysápi világháborús emlékműnél indult, innen fordultunk rá a régi országútra, ami Úri felé vezetett. Sülysáp szélénél a nem- régiben felépített csillagvizsgálót is szemügyre vehettük, majd egy bal kanyarral Úrit megkerülve elindultunk egy szemlátomást végtelennek tűnő egyenes földúton.

Ez a látkép kísértetiesen hasonlított bármelyik világháborús kalandfilmhez. A hátunkba érkező hideg szél, a lankák monotonitása lenyűgözően hatott, az ember okvetlenül beleképzelte magát a katonák szerepébe, úgy érezhette ő is 1943-ban jár mélyen a Szovjetunió belsejében.

Miután elhagytuk Úrit, fölénk „magasodó” dombok mellett haladtunk el. A buckák váltakozása, egyfajta „hullámzása” egy teljesen más világba invitálta a túrázót.

Nagyjából a túra felénél értük el az Úri-patakot. Akkor mi ott Don-folyónak tituláltuk a kis vízfolyást, ezzel is erősítve az autentikus hangulatot. Majd egy éles jobbkanyarral elérkeztünk egy mesterséges tóhoz, ami természetesen tükörsimára volt befagyva.

A tavat elhagyva tértünk rá az ezeréves „Sóútra”, ami nagy jelentőséggel bír a magyar történelemben, ugyanis itt szállították az akkor királyi monopóliumnak számító sót Erdélyből Budára. Párhuzamosan haladtunk el Káva és Pánd falvak mellett, amikor elértünk túránk egyik legérdekesebb állomásához, a Gombai-patakon átívelő „Török-hídhoz”. Igazi látványosságnak számít ez az 1815-ben épült kőhíd, ami a kora ellenére szépen állja az idők próbáját.

A Gombai-patak duzzasztása miatt egy kiöntött kis csatornát hoztak létre a mellette elterülő sík vidéken. Ez a hideg időjárás miatt teljesen befagyott, így innen kb. 200 méteren keresztül „korcsolyázva” folytattuk tovább utunkat.

A nap egyre ereszkedőbb fényénél értünk be Tápióbicskére, ahol megtekintettük a Trianoni emlékművet és ezután érkeztünk meg túránk végállomásához, a Vadász Csárdához, ahova mint középkori fáradt vándorok tértünk be és vacsoráztunk meg.

A túra számomra teljes lelki feltöltődést jelentett, kiszakított a nagyvárosi monotonitásból és erősítette bennem a történelmi hősök iránti tiszteletet.

Szervező: Jenei Miklós tanár úr.

Résztvevők: Ludvik Mihály Csaba tanár úr, Nagy Judit tanárnő, Fórián Gergely, Tóth Kristóf Áron

Írta: Tóth Kristóf Áron