Iskolánk második alkalommal szervezte meg az úgynevezett doni emléktúrát, amivel a II. magyar hadsereg 80 évvel ezelőtti helytállása és az ott elesett hősök emléke előtt tisztelegtünk. Célunk az volt, hogy kicsiben mi is átélhessük, min mehettek keresztül a magyar katonák 1.500 km-re a határainktól a végtelen orosz sztyeppéken harcolva majd visszavonulva.

Szerencsére nem ellenséges tűzben (hanem napfényben), nem idegen tájon (hanem a Gödöllői-dombságban) és nem mínusz negyven fokban (plusz kettőben) kellett teljesítenünk a magunk elé célul kitűzött távot. Kisebb akadályt a vonatközlekedés gördített csak elénk, mivel vonatunk, amivel megközelítettük Sülysápot, a túra kiinduló pontját, forgalmi okok miatt egy órát késett. A Lónyayból nyolc tanár, illetve diák, valamint további két családtag alkotta a kis csapatot, amely a városból indult neki a Gödöllői-dombság szelíd lankáinak. Célunk Pécel volt, ami közben Jenei Miklós tanár úr, a túra vezetője sorra hívta fel figyelmünket útvonalunk nevezetességeire: a Sülysápon található hősi emlékműre, a Sőtér-és a Hevesy-kastélyra, Szirtes Ádám szülőházára, a városban lévő Grassalkovich-vadászkastélyra, a település határában található horgásztavakra, az ott lévő gyurgyalag- és fecskefészkekre, valamint egy legalább 500 éves kútra, amely valójában egy kútgyűrű közé szorított forrás volt. Utunk során bepillantást nyerhettünk az 1944 végén a Budapest felé vonuló orosz hadsereggel szemben kifejtett magyar ellenállásra, s egy mára elhagyatottá vált, még a szocializmus idején épített elhagyott rakétabázist is meglátogattunk. Pécel határába érkezvén az utolsó nevezetesség egy történelmi emlékpark volt, ahol többek között egy olyan emléktáblát is láthattunk, ami imádságos soraival a földiekről az égiekre emelte a látogatók tekintetét.

A péceli vasútállomáson 22 km-rel a lábunkban jóleső fáradtsággal ültünk fel a vonatra, amely reggeli találkozási pontunkra, a Keleti pályaudvarra vitt minket vissza. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és Jenei tanár úr értő vezetését!

Áldás, békesség!

Ludvik Mihály Csaba
szervező