Iskolánkban a reformáció 500. évfordulójára készülve szerveztük meg a Kálvin (h)arcai élménypedagógiai programot, amely az élménypedagógiát és az imában való elmélyülést hívja segítségül, hogy Isten ujjlenyomatát felfedezhessük Kálvin életének kárpitján.

Az első részben a résztvevők Kálvin 50. születésnapjára szerveztek ünnepséget, figyelembe véve a reformátor „különleges” igényeit.  Saját szokásaikból és igényeikből kiindulva kaptak tükröt Kálvin életéről és hétköznapjairól, és vonhattak le párhuzamot, tanulságot önmagukra nézve.

 A második részben olyan tanulási helyzetet teremtettünk, amelyben a fiatalok megélték a ráutaltságot, kiszolgáltatottságot egy nehezített feladat közben.  A kamaszok életében is fontos szerepet töltenek be ezek a kérdések, kiben bízhatok, kit követhetek, ki vagyok és vajon képes vagyok-e bármire is, tudok e felelősséget vállalni és el tudom e viselni a körülöttem lévő nehézségeket. Megtalálom-e a megoldásokat, lesz-e aki vezet, és én tudom-e követni. – A fiatalok megtapasztalhatták, hogy nehéz helyzetben is lehet haladni, felfedezhették, hogy ehhez mire van szükségük. Megélhetik a bizalom, az állhatatosság és a teherhordozás pozitív vetületeit. Megélhették saját döntéseik, megoldásaik eredményeit, következményeit. Szembesülhettek helyzetükkel és felismerhették Kálvin döntéshelyzetének hasonlóságait, különbözőségeit.

A harmadik részben a diákoknak egy „szabaduló-szobából” kellett kijutniuk. Kálvin életének vizsgálata azt a reménységet adja vízióul, hogy minden nehézség és kényszer ellenére és ezeken túl, az életnek értelme van. Az általunk kerülőutaknak vélt kanyarok sokszor oda vezetnek, ahová szívünk szerint is tartani próbálunk. Egy összetett feladatsor megoldásával a diákok felszabadultak a kísérletezésre, a vizsgálódásra és felfedezésre minden „bevált” igazság nélkül. Nekik kellett megtalálni a kapcsolatot velük, és levonni ebből a személyes tanulságot.

A negyedik részben a diákok egy imasétát járhattak végig. Kálvin életének meghatározó része volt az imádság, mint Istennel való beszélgetés, másokért való közbenjárás és a vigasztalás forrása. A legenda úgy tartja, hogy kevés tárgyi hagyatékában volt egy szőnyeg, amelyet nem lehetett később már senkinek sem használni, mert két lyuk éktelenkedett rajta. Talán az utókor nem is érzi ennek jelentőségét. De érdemes megállni egy pillanatra ennél a képnél, mert a kitérdelt szőnyeg egyfajta bizonyságtétel – arról az életről, amelyik ott harcolt leginkább, a belső szobában. Ott győzetett meg a nagyobb hatalom által az a törékeny, ám hihetetlen erős lélek a Lélek által. Az imasétán arra az elmélyült Isten-kapcsolatra szerettük volna vezetni a fiatal nemzedéket ebben az állandó kínálat-világban, hogy egy döntés előtt kérdezze meg a Tervezőt, a Gondviselőt, a Barátot, az Urat – hogy milyen úton járjon.

Köszönjük a IX. kerület anyagi támogatását, amellyel hozzájárultak a program megvalósításához!

Szilasi Viktória