Iskolánkban a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon, április 17-én tartottuk a húsvéti csendesnapot. A célunk az volt, hogy a tanulás és tanítás pörgős, gyakran sok energiát követelő, és ezért a diákokat és tanárokat egyaránt fárasztó munkájából egy napra kiragadjuk iskolánk közösségét, és így biztosítsunk teret, időt az ünnepre készülésre, elcsendesedésre. Erre valóságos szükség van, hiszen a hagyományos iskolai keretek között (az istentiszteletek és napi áhítatok ellenére) sokszor elsikkad a böjti időszak szerepe, az ünnepre, Isten jelenlétébe készülés. A diákok között sem volt ismeretlen a kérdés: „Minek jöttünk ma ünneplőben?” Rámutat arra ez az őszinte kérdés, hogy a külsőségek mögött időnként nincs tartalom. A csendesnap programját úgy állítottuk össze, hogy a nap végére világossá váljék, miért készülünk az ünneplőre.

Ehhez az első lépcső a passióolvasás volt. A hagyományos kereteket némileg átdolgozva a húsvéti történet négy markáns részét (Jézus imádságos küzdelmét a Gecsemáné kertben, Júdás árulását, Péter tagadását, és a feltámadást) a négy alapízhez kapcsoltuk, és így törekedtünk arra, hogy a régmúltban beteljesedett események ma közelebb jöjjenek hozzánk. Jézus keserűségét például a keserű ízhez kapcsoltuk, melyet a diákok érthetően nem fogadtak szívesen; ez jól látható volt abból is, hogy a keserű ízt jelképező rukkolából maradt meg a legtöbb az alkalom végére. A feltámadás örömét pedig az édes ízhez kapcsoltuk, melyet a csokoládé jelképezett, és amely mind el is fogyott. Bízunk benne, hogy sikerült a szívükre helyezni azt a gondolatot, hogy Jézus a legnagyobb keserűségtől, az Istentől való elszakítottságtól megszabadított bennünket, míg húsvétkor pedig az igazi mennyei kincset, a feltámadás édes ízét elhozta nekünk, részesítve bennünket az új teremtés jelenvalóságában és az örök élet reményében. Az ízeket és a felolvasást minden esetben imádság és ének követtek.

A második lépcső az ünnephez vezető úton az a feladat volt, amelynek keretében a diákok plakátokat készítettek a különböző ellentétpárok témájában. Ahogy a húsvétban is a halál és az élet ellentéte találkozik, úgy találkozunk máshol is hasonló ellentétekkel az életünk során, mint például a földi eledel és mennyei kenyér, az erőszakosság és megbékélés, a hazugság és igazság esetében. A cél az volt, hogy az osztályok válasszanak ki legalább egy-egy ellentétpárt és ezeken keresztül mutassák be (a maguk számára is), hogy milyen szélsőségeket egyesít magában az a váltságmű, amelyet Krisztus véghez vitt, és végül hogyan győzedelmeskedik a múlandó felett a maradandó. A feladatot a diákok megható odaadással teljesítették, és reménység szerint az elkészült alkotásokat lehet majd látni iskolánk folyosóin is. Jó alkalom volt ez arra is, hogy az új teremtés erői a kreativitásukon keresztül is megmutatkozzon. Mindeközben a kisgimnazisták a húsvéthoz kapcsolódó hagyományos jelképekkel ismerkedtek.

A harmadik lépcsőn arra törekedtünk, hogy kimozdítsuk a közösséget az iskola falain kívülre, és egy bejárt úton maguk is találkozzanak a húsvét egyes jellegzetességeivel. Így meglátogatták az osztályok a Nehru partot, ahol koncentrációs feladatokat kellett teljesíteni. Az egyik feladat az volt, hogy a húsvéthoz kapcsolód ó- és újszövetségi igéket kellett összegyűjteni, reménykedve abban, hogy néhány elkíséri majd őket az ünnepi készülődésben is. A Szabadság-hídon keresztül mentek az osztályok a Sziklakápolna fölött található kereszthez, ahol egy rövid csendességben elgondolkozhattak azon, mi is az, amit ők le szeretnének tenni a kereszthez, ezzel is Isten szabadítását kérve. Aki elhatározta magát, az egy papírra felírhatta és beledobhatta azt, az ott elhelyezett dobozba. Az a benyomásunk, hogy sokan hordozunk olyan terheket, amelyek elhordozásában, vagy az ezektől való szabadulásban szükségünk van Isten segítségére.

A hídon arra hívtuk fel a figyelmüket, hogy az átjárás a Duna egyik oldaláról a másikra ma már természetesnek tűnik, de ez egy komoly és pontosan teljesített munka eredménye. Ugyanilyen komoly munka volt Jézus részéről is az, amelyik biztosította a számunkra, hogy a halálból az életbe, az istentelen életből az Isten közösségébe tudjunk átmenni.

A negyedik lépcsőn érkeztünk vissza az iskolába, hogy halljunk a húsvét egyik titkáról. A záró istentisztelet következett, ahol Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből a következő ige hangzott el: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (2,20) Visszakapcsolódtunk a passiófelolvasás azon törekvéséhez, hogy megértessük: Jézus váltságműve nem csak egy rajtunk kívül álló jelenség, hanem Krisztussal együtt ebben mi is benne vagyunk, minket is gyökeresen megváltoztat (új életre támasztott fel), amit Ő véghez vitt értünk. A diákok ezzel a gondolattal indulhattak el az iskolából az ünnepi készülődésbe.

Dr. Pétery-Schmidt Zsolt
iskolalelkész