Avanti, ragazzi di Lónyay!

2016. október 20-án reggel GAZ 66 típusú zárt dobozos katonai mentőautó, Csepel platós és Fakarusz teherautók jelezték a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium épülete előtt, hogy aznap rendhagyó „tanítás” vár a diákokra.

A Budapest Helyőrség Dandár, a Központi Nyilvántartó és Hadkiegészítő Parancsnokság, a Báró Podmaniczky III. János Honvéd Egyesület, a Budapest Főváros Védelmi Bizottság, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Delta Polgárőrség, a Rákosmente Önkéntes Polgári Védelemi Szervezete önfeláldozó önkénteseinek közreműködésével elevenedhettek meg 60 esztendő távlatából 1956 októberének budapesti eseményei a gimnázium falai között. Jóval több volt ez, mint megemlékezés vagy akár történelmi játék. A felkelőközponttá alakult épületben Jenei Miklós tanár úr forgatókönyve alapján hitelesen rekonstruálták a 60 évvel ezelőtti eseményeket. A diákok korhű ruhákba öltözve belülről élhették át dédapáik egykori történelmi döntésit, felelősségüket, megtestesíthették önfeláldozó hősies kiállásukat hazájukért s a szabadságért. A főbejárat fölötti „belövés nyomok” és az aula korhű feliratai és képei Szendrei László művésztanár keze nyomán egészen élethű hangulatot varázsoltak. Szemtanúk, így Dr. Herczeg Pál professzor úr, Dr. Vince János professzor úr és Zombory Miklós alpolgármester úr tették hitelessé a megidézést. A baráti nemzetek segítségnyújtásának példájaként Dr. Gian Luca Borghese, Az Olasz Nagykövetség kulturális attaséja is megtisztelte a lónyays forradalmat, ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a diákság átérezze ’56-nak az európai történelemben betöltött szerepét. Mindenekelőtt Dr. Szabó Győző professzor úr, Jenei Miklós és Pongor Gábor tanár urak, és több, a rendhagyó megemlékezésben lelkesen besegítő Kolléga szervező munkája eredményeként találkozhatott a múlt és a jelen.

Az emléknapon nemcsak a Cserép Árpád és Csík Károly vezette hadikonyha-hagyományőrzők 1901 óta üzemelő, a Weiss Manfréd Művekben gyártott mobil tábori kemencéje s az abban sült kenyér és pogácsa varázsolta el a diákságot, Virág Mihály képviselő segítségével, hanem a felvonult harci járművek és a kipróbált haditechnikai eszközök is elengedhetetlen kellékei voltak a történelem megelevenedésének. Az udvaron, Szigyártó László gyűjtő jóvoltából egy Willys Jeep rótta a köröket. A II. világháborús amerikai terepjáró személygépkocsi, a szövetségesek egyik legnagyobb példányszámban gyártott, „háborúnyerő” harci eszköze volt. A lend-lease („kölcsönbérleti”) rendszer keretében a II. világháború során a szovjet hadsereg is kapott belőle – így kerültek Magyarországra is.

A forradalmat leverni akaró szovjet hadsereget, Hagara Gábor elkötelezett gyűjtő jóvoltából, az udvarra betörő BRDM 2 testesítette meg. Ebben a „páncélozott szállító harcjárműben”, amit civilek csak „gumikerekű tanknak” hívtak, mindenki ült, aki az elmúlt évtizedekben hazánkban sorkatonai szolgálatot teljesített – „nyuszibusznak” is nevezték. Gyalogsági szállító eszközként szolgált, melyet az 1989 előtti Magyar Néphadsereg számára gyártottak. A szovjet hadsereg Magyarországon, 1956-ban II. világháborús T-34-es és modernebb T-54-es tankokat vetett be, melyek pár működőképes példánya ma is rendelkezésre áll hazánkban.

A forgatókönyv szerint a gimnázium udvarára betörő, Kozma Károly korhű szovjet tiszti egyenruhába beöltözött hagyományőrző vezette páncélosra mindenki tüzel, majd egy ifjú forradalmár felugrik a páncélozott lövészjárműre és a támadást túlélő tisztet lefegyverzi, majd a gimnázium orosztanárnőjének segítségével kikérdezik. A nap további részében a nemzetközi egyezménynek megfelelő bánásmóddal őrzik, mert a forradalom példát mutat emberségből, tisztességből.

A Szovjetunióban és a kommunista csatlósállamokban az ’50-estől a ’70-es évekig gyártott és óriási példányszámban felhasznált, a gyalogságot szállító katonai terepjáró személygépkocsi, a Tóth Sebestyén nyá. százados és Tóth Levente hagyományőrzők vezette GAZ 69-es fuvarozta a felkelőket. „Raj”GAZ néven is ismert, jelezve, hogy a legkisebb létszámú gyalogsági alegység tagjai tudnak belezsúfolódni. Utastere ponyvával borított, a benne való „utazási kényelem” még spártainak is alig nevezhető.

A diákság testközelből találkozhatott egy Csepel teherautóval. A Csepel autógyárban készített platós teherautót nagy számban használta az egykori Magyar Néphadsereg – ponyvával borítva a platót főleg a gyalogság szállítására vettették be, de akár ágyúk vontatására is használták.

A tanári szoba folyosóján a Központi Nyilvántartó és Hadkiegészítő Parancsnokság repülőgép-szimulátort és toborzópontot működtetett, míg az udvaron a Budapest Helyőrség Dandár két hivatásos állományú tisztje tartott céllövészeti ill. vegyvédelmi gyakorlatot a lelkes és érdeklődő fiataloknak.

A jelenlévők tanúsíthatják, hogy működőképes harci járművek, haditechnikai eszközök ill. relikviák egy emberöltő távlatából nagyban segíthetnek megidézni, átélni, sőt talán megérteni is történelmünk sorsfordító pillanatait.