Ismét elvesztettünk valakit, egy hűséges technikai munkatársunk, Horváth László végezte el futását, és távozott el végleg közülünk.

Nemcsak a portaszolgálatot látta el lelkiismeretesen, hanem a karbantartói feladatokban is számíthattunk szakértelmére. A legapróbb részletekig ismerte a Lónyay Gimnázium épületét, annak minden szerkezeti  gondját, hiányosságát, de előnyeit, lehetőségeit is. Az akkori Közgazdasági Egyetem dolgozójából lett lónyays munkavállaló, mindvégig komolyan, tisztességgel szolgálva iskolánkat. A technikai dolgozók közösségének meghatározó tagja volt, friss nyugdíjasként – az intézmény érdekeit szem előtt tartva – még néhány hónapra vállalta, hogy segít, dolgozik még az iskola felújításának befejeztéig.

Tisztelettel, sok évnyi, mindig megbízható munkálkodását köszönve búcsúzunk Tőle.

„A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.„  (Sir Winston Churchill)

A Lónyay Gyülekezet