A Lónyay Utcai Református Gimnázium életében különös jelentőséggel bír az idei tanév, mivel 1993 szeptemberében, vagyis éppen 30 évvel ezelőtt indulhatott újra az Iskola, amit 1952-ben – kilenc évvel azután, hogy a Kinizsi utcában elkészült az új épülete – államosítottak.

A Gimnázium idei tanéve a „Lónyay 30” jegyében telik, számos eseménysorozat, verseny, színes program szövi át a mindennapokat, és a reformáció ünnepéhez közeledve ez a programsorozat egy olyan ünnepi istentiszteletben csúcsosodott ki, melyre az Iskola minden egykori diákját, tanárát, munkatársát, valamint mindazokat, akiknek szívügye volt az iskola, meginvitált.

2023. október 27-én délután 2 órakor a Kinizsi utcai épület Dísztermében nagytiszteletű Szloboda József esperes úr, a Lónyay fenntartó egyházmegyéjének képviselője hirdette az igét, aki több mint 25 éve felelős odaadással foglalkozik a Gimnázium ügyeivel. Az ünnepi istentiszteletre számos volt diák, munkatárs, továbbá az Iskolával szoros kapcsolatban álló személy érkezett, akiknek mind fontos volt a Lónyay sorsa, illetve akik valamilyen módon az elmúlt harminc év során kötődtek a Gimnáziumhoz.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével dr. Madarász Imréné, aki több cikluson át volt igazgatója az intézménynek, és aki annak idején több tüntetést is szervezett az iskolaépület visszaszerzése ügyében, illetve eljöttek néhai főtiszteletű dr. Hegedűs Loránt püspök úrnak – az épületvisszaszerzés másik élharcosának – gyermekei is, nt. dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna és ifjabb nt. Hegedűs Loránt. A résztvevők közt volt továbbá több egykori igazgatóhelyettes is, Asztalos Gáborné, valamint Hörömpő Zsuzsanna, de ott volt Kocsis Imre Antal, a Sylvester János Református Gimnázium igazgatója, aki két éven át a Lónyay vezetését is elvállalta, valamint Madarász Levente, a Lónyay testvériskolájának, a Benkő István Református Általános Iskolának és Gimnáziumnak az igazgatója is. Azok a „régi” tanárok, akik még most is ott tanítanak a Gimnáziumban, örömmel fedezték föl a vendégek között Kudar Lajosnét, aki sok-sok éven át iskolatitkárként az intézmény „lelke” volt, illetve Csuhán Bélánét, aki a gazdasági ügyeket vitte lelkiismeretesen hosszú időn keresztül. Név szerint kevés a hely felsorolni azokat az egykori kollégákat, munkatársakat, akik szintén örömmel fogadták el a meghívást, illetve azokat az öregdiákokat, akik közül többen a Kinizsi utcai épületben még sosem jártak, hiszen az 1993-as újraindulást követően, csupán 2000-ben tudott beköltözni az iskola az eredeti helyére.

Az istentisztelet része volt egy verssel és hegedűjátékkal tarkított ünnepi műsor is, amely során Tóth Csaba Csongor, az iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket és elevenítette fel az elmúlt harminc év emlékeit, az áldást követően pedig minden résztvevőt szeretetvendégségre hívtak meg az épület aulájába. A szépen feldíszített épületben, a terített asztalok mellett az egykori diákok nosztalgiázva elevenítették fel azokat az időket, amikor Bognár Józsefnek, az újrainduló iskola első igazgatójának vezetése alatt még albérletben, ping-pong asztalok körül ülve zajlottak a nyelvórák, és kilenc épület között ingázva folyt az oktatás, hiszen a Gimnáziumnak még sem tornaterme, sem kísérletekre alkalmas szaktantermei nem voltak. Felidézték Józsi bácsinak egykori mondását is, miszerint, ha az Iskola nem kap sürgősen egy használható épületet, ahol megkezdhetik a tanítást, ki fog bérelni pár buszt, leparkolnak a Kálvin tér közelében, és azokban fogják tartani a tanórákat.

Sokan elsőre nehezen ismerték fel egykori, régen látott tanáraikat, tanítványaikat, osztálytársaikat, de annál nagyobb örömmel borultak egymás nyakába és emlékeztek vissza a közösen eltöltött tanórákra, osztálykirándulásokra, majd az elmúlt évek során teljes körűen felújított épületet körbejárva izgatottan keresték a falakon osztálytablóikat. A felidézett emlékek többek szemébe csaltak könnycseppeket, hiszen hiába hagyta el valaki akár évekkel, évtizedekkel ezelőtt ezt az Iskolát, azok az idők, amelyeket ezek között a falak között töltött, senkiben sem múltak el nyom nélkül. Az Iskola otthonos hangulata a folyton bővülő létszám ellenére sem szűnt meg, nem hiába említi Tóth Csaba Csongor igazgató úr gyakran Lónyay Családként az Intézményt, és talán ez is oka annak, hogy több most ide látogató öregdiák gondolja úgy, hogy gyermekét is ebbe a Gimnáziumba szeretné adni.

Hamar eltelt az a néhány együtt töltött óra, de az elkezdett beszélgetések legtöbbje minden bizonnyal folytatódni fog még, hiszen mindenkit, aki eljött erre az alkalomra, összeköt a Lónyay Gyülekezet lelkisége, amelyet nem a falak jelentenek, hanem azok az emberek, tanárok, munkatársak, diákok, akik egykor és most megtöltötték, megtöltik az épületet.

Budapest, 2023. 10. 28.

Szöllőssyné Paszternák Natasa, a Lónyay Utcai Református Gimnázium igazgatóhelyettese

Fotó: Bicsák Boglárka