Túrmezei Erzsébet – Ha nem teszek semmit sem 

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet verse, jól összefoglalja mindazt, ami iskolánk csendesnapjainak célja, vágya. Tanévente több alkalommal, azért, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, lelki erőt kapjunk Tőle a továbbiakhoz, csendesnapot tartunk. Ilyen nap volt, idén az október 19-e is, amikor egy időre félretettük a tananyagokat, a feladatainkat, s csak Istenre figyeltünk, az Ő Igéjére, református elődeinkre, akik példák előttünk a hitben, s töltöttük el együtt békében, szeretetben a Reformációi Csendesnapunkat.

Ezen a napon iskolánk osztályait 3 csoportra osztottuk, 3 féle program várta pedagógusainkat és diákjainkat. A nap végére, minden osztály részt vett, mindegyik programon.

Az elcsendesedés segítése céljából, az egyik program az imasétán való végig haladás volt, ahol a falon található gondolatok, Igeversek segítették az imádságos szívűeket a bűnbánat, a kérés és a hálaadás útján végig menni, átgondolni a mögöttük álló időszakot, Isten kezébe tenni mindazt, ami ránk vár az elkövetkezendő időkben.

Az elcsendesedés mellett a közösségépítést, és a lelki fejlődést segítette a következő program, mely során akadálypályán kellett végigmenni az osztályoknak, ami 9 állomásból állt. Itt a reformátori alapelvekre gondolva „Építhették az egyház erős várát” játékos formában a tanulók, közben egymást segítve, nagyokat nevetve. De meghallgathatták Idelette de Bure, azaz Kálvin János feleségének beszámolóját is, a házasságukat ért próbatételekről, s arról, hogy ezt Istenbe kapaszkodva hogyan élhettek át. Játékos formában ismételhették át Bibliaismereti tudásukat, például a „Legyen Ön is misszionárius!” játékkal. Egy másik teremben egy kvízjáték segítségével kaphattak választ arra a kérdésre, hogy „Mennyire vagy református?” A változatos feladatok, a különböző állomásvezetők segítségével, a diákok nagy lelkesedéssel haladtak egyik teremből a másikba, s hol könnyes szemekkel, máshol nagy mosollyal, de mindvégig őszinte érdeklődéssel fogadták mindazt, ami várt rájuk egy-egy teremben.

A harmadik program keretén belül az ünnephez kapcsolódó egyháztörténelmi információkat hallhatták rövid, ám tartalmas, kreatív videóból, hogy mindannyian pontosan tudják, mi is a Reformáció Ünnepe. Majd, hogy tudásukat elmélyítsék, vagy épp felfrissítsék, közösségi játékokat játszottak.

Csendesnapunkon is, ahogyan minden hétfőn, közös istentiszteleten vehettünk részt. Ezen a napon is, a rendkívüli helyzetre való tekintettel online formában, a tantermekben volt megvalósítva az istentisztelet, ám hisszük, még ha tantermek falai választották is el egymástól a különböző osztályokat, az Istenhez nagyon közel kerültünk, mind az istentisztelet, mind a nap egésze folyamán! Bízunk abban, hogy mindaz, amit azon a napon hallhattunk, nem múlik el nyomtalanul a szívekből, hanem Isten Szentlelkének munkája nyomán, a hitnek növekedését eredményezi sokak életében!

Varga-Bihari Csilla