A Református Gimnáziumok XXI. Országos Informatika Versenyén Békési Ármin és Kelemen Lehel 12. A osztályos diákok a zsűri döntése alapján a beadott programjukra arany minősítést kaptak.

Felkészítő tanáruk Korán Imréné

A Föld Napja alkalmából rendezte meg a Szentendrei Református Gimnázium a XX. Áprily Lajos versenyt, melynek célja vallani a természetről, a természet szeretetéről és védelméről, a természet üzenetének értelmezése a természetet értőn szerető diákok által. A versenyre több hazai és határon túli iskola is pályázott. Iskolánk több kategóriában küldött be pályázati anyagot, melyből két kategóriában nyertünk el helyezést.

Szépirodalmi kategória:
Hatvani Zsófia 12. D osztályos tanuló ARANY minősítést kapott a Küzdj.. című novelláért. Felkészítő tanára Ábrahámné Kabai Dóra.

Természetfotó kategória:
Csordás Csenge 11. E osztályos tanuló BRONZ minősítést kapott a Néma moraj és A szerelem első fázisa című képeiért.

Gratulálunk a versenyzőknek!

Küzdj…

Érezted már azt, hogy teljesen felesleges vagy? Érezted már, hogy bármit megtennél csak azért, hogy visszamehess az időben és megváltoztathasd a történéseket? Keltél már fel minden reggel úgy, hogy bárcsak ez a nap végre más lenne? Én minden egyes nap.

Kitalálod, hogy ki vagyok? Adok pár információt, hogy rájöhess.

Először is, nem tudok írni. Meg ne kérdezzétek, hogy ezt hogy sikerült leírnom. Ennyi betűt még életemben nem láttam.

Másodszor, a nevem Botond. Azt jelenti, hogy harcos. A szüleim azért adták ezt a nevet nekem, mert az én népem egész életében harcol a megélhetéséért, egy jobb életért. De ugorjunk is, mert nem ez a legfontosabb. Mellesleg pedig úgy sem jegyeznéd meg a nevem, vagy úgy sem érdekelne, mert rajtunk mindenki keresztülnéz, ahogy valószínűleg te is.

Ami ennél sokkal fontosabb, az a munkám. Szemetet szedek. Ezt csinálom minden nap és minden éjjel, hogy a környezet tiszta legyen. Nem tűnik túl érdekesnek. Mintha közmunkás lennék, vagy valami hasonló. Nem, annál sokkal kisebb és jelentéktelenebb. Akin mindenki csak átgázol, vagy egyszerűen csak eltapos. Pedig igen fontos munkát végzek. Legtöbbször azt érzem, hogy teljesen feleslegesen, mert a legtöbben még csak rám sem hederítenek.

Most már biztosan van elképzelésed, hogy mi vagy ki is lehetek én. Egészen apró vagyok, fekete színű és általában mindenhol megtalálhatsz. Azt hiszem a ti nyelveteken ezt úgy mondják, hogy kozmopolita. Igen, én egy hangya vagyok, olyan kicsi, hogy még észre sem veszel, de mégis én cipelem nap mint nap azokat a tonnás hulladékokat, amiket igazából neked kellene. Na, ez nem egy szemrehányás, nem azért mondom, csak hogy mindenki tisztában legyen a helyzettel.

A szüleim szerint ez egy igen megtisztelő munka. Szerintük nagyon is meg kellene becsülnöm magam, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egész életében a környezetért harcolt. Nem értem, mit találnak abban megtisztelőnek, hogy nap mint nap orrfacsaró ételmaradékokat és papírokat cipelek a szeméttelepre.

Nem mindig volt ám ilyen. Régebben nem kellett ezt csinálni. Azelőtt mindenhol zöldellő rétek és hegyek voltak. A mezők csordultig tele voltak különféle színű és fajtájú virágokkal. A természet mindenhol megtalálható volt. De ez már régóta nincs így. Az emberek sorban kiirtották az erdőket, s a helyükre gyárakat, lakóépületeket telepítettek, melyek csak úgy ontják magukból a mérgező gázokat. Az emberek megjelenésének hatására a természetben egyre több hulladék halmozódott fel, lehetetlenné téve így az állatok normális életét. Minden nap azért küzdünk a népemmel, hogy minden visszaálljon a rendes kerékvágásba. Szeretném azt hinni, hogy az otthonom még menthető, de egyre kevesebb esélyt látok rá. Napról napra csak az az egy gondolat tartja bennem a lelket, hogy esetleg újra láthatom a rejtélyes erdőket, a csillogó vizű patakokat, az ezernyi állatfajt, és újra érezhetem a friss levegőt átitató eszenciákat. Hogy csak még egyszer utoljára érezhessem a természet nyugalmát, és újra szabadnak érezhessem magamat.

Remélem, ez az üzenet eljut az emberekhez. Az egy másik kérdés, hogy meg is fogják-e érteni, mert mint mondtam, nem tudok írni, ugyanis csak egy hangya vagyok. A szemedben lehet, hogy egy parányi, jelentéktelen állat, de én naponta teszek a környezetért. Mert igenis, a legkisebb is számít.

Néma moraj


A szerelem első fázisa

Gratulálunk Povázai Léna 6.a osztályos diákunknak,  aki a IV. Versíró Pályázat a Költészet Napjára c. megmérettetésen első helyezést ért el. A versenyt a szatmárnémeti ,,Rákóczi Ferenc” Általános Iskola, a lázári ,,Petőfi Sándor” Általános Iskola, illetve a Literart Egyesület szervezte, amely nemzetközi résztvevőkkel is büszkélkedhetett. A zsűri értékelte az eredeti témaválasztást, a gyermeki vidámságot, valamint –a kiírás szerint– ,,a rafinált költői fogásokat, amikor érezni, látni lehet a verset, mintha festenének a szavakkal.”

További sok sikert, kreatív alkotói kedvet kívánunk, Léna!

Tótágas

Álmomban egy világban élek, ahol
átvette az unalmat a mosoly.

Itt az orrszarvú balettra jár,
s a kutya meg a macska a legjobb barát.
Répát rágcsál a nyúl és a róka,
s lovagolni megy a fóka.

A lajhár minden nap futni jár,
A tigris tutajjal szeli át a Dunát.
Az oroszlán gyakran hipp-hoppozik,
az elefánt tűsarkúban mutatkozik.

A sas néha-néha úszni jár
és kagylókat gyüjt a pelikán.
A teknősnek mindig sprintelni van kedve,
a cinege barátja a lepke.

Paprikát szed a bagoly minden vasárnap,
az egerek pedig futnak utána.
Itt a víz énekel,
a kőszikla a válaszodra felel.

De ami a legjobb ebben a helyben,
hogy lábát nem tette még ide az ember!

Mindenkinek megfelelni

Nehéz ez a dolog,
Mikor az álarcom mosolyog,
de csak mosolygok tovább,
hogy ne érezz hiányt.

Nehéz ez a dolog,
hogy bennem a fájdalom sompolyog,
de nem mondom neked,
nehogy felidegesítselek.

Nehéz ez a dolog,
hogy titkaimnak foglya vagyok,
de nem osztom meg veled,
hogy ne érjen semmi teher.

Nehéz ez a dolog,
hogy lelkem csakis morog,
de inkább hallgatok,
hogy tovább mosolyogj.

Lennél-e

Ha én lennék a toll, lennél-e a tinta,
Ha én lennék a játékra vágyó gyerek, lennél-e a hinta.

Ha én lennék a kutya, lennél-e a gazdám,
Ha elhagyna az erő, lennél-e az energiám.
Ha én az ég lennék, lennél-e a csillag,
És ha gyertya volnék, lennél-e az illat.
Ha könyv lennék, lennél-e a történet,
Ha én lennék a muzsikus, meghallgatnád-e a zenémet.
Ha én lennék Jing, lennél-e Jang,
Hogy kiegészíthessük egymást, bármi is van.

Budapest, 2021. március 8.